Galaxis Útikalauz Stopposoknak

DOUGLAS ADAMS  2011.05.26. 16:36

Előszó

 

Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett, isten háta mögötti zugában

található egy sehol sem jegyzett sárga nap.

Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska,

melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja.

Ez a bolygó a következő problémával küzd vagy inkább küzdött: az ott élők többsége ideje nagy

részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban

többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak, ami meglepő, hiszen végül is nem a

színes papírok voltak boldogtalanok.

Így hát fennmaradt a probléma: jókora tömegek voltak elkeseredve, és sokan közülük

nyomorúságosan érezték magukat, még azok is, akiknek volt kvarcórájuk.

Többen mindinkább úgy vélték, hogy kár volt lejönni a fáról. Mások egyenesen azt állították, hogy

felmenni is kár volt rá, jobb lett volna, ha ki se bújnak az óceánból.

Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt

mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának

egymáshoz, egy Rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol volt kezdettől fogva

a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt, bevált volna, és még csak föl se szögeztek volna senkit sehová.

Bármily szomorú is, a leány nem jutott el a telefonig, hogy beszámolhasson valakinek a felfedezésről,

mert egy szörnyen ostoba katasztrófa meggátolta benne, a megoldás így mindörökre elveszett.

Ez a történet nem a leányról szól.

Ez a történet a szörnyen ostoba katasztrófáról és egynémely következményéről szól.

Ez a történet emellett egy könyvről is szól, melynek címe: GALAXIS Útikalauz Stopposoknak. Ez nem

földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta

vagy hallott róla.

A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó.

Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási

kiadóhivatalainak gondozásában - bár a földlakók ezekről se hallottak.

Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is: Népszerűbb,

mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság

Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként

robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten, a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből, és a Végül

Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán?

A Galaxis Külső Keleti Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a GALAXIS Útikalauz már

kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség

tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően

pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét.

Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel

szedve: NE ESS PÁNIKBA!

Ez a történet, mely a szörnyen ostoba csütörtökről és rendkívüli következményeiről, valamint arról a

szövevényes kapcsolatról szól, mely e következményeket összefűzi e figyelemreméltó könyvvel,

egyszerűen kezdődik.

Ez a történet egy házzal kezdődik.