|
2. fejezet
2011.05.26. 16:33
Az Encyclopaedia Galactica egyik cikkelye az alkoholról szól. Megtudjuk belőle, hogy az alkohol
színtelen, illékony folyadék, melyet cukrok erjesztésével nyernek. Egy megjegyzés kitér az alkohol
intoxikáló hatására egyes szénalapú létformák esetében.
Az alkohol a GALAXIS Útikalauzban is szerepel. Megtudjuk belőle, hogy a legjobb létező ital a
Pángalaktikus Gégepukkasztó.
Megtudjuk belőle, hogy a Pángalaktikus Gégepukkasztó hatása olyan, mint amikor szétverik az ember
agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erősítettek.
A GALAXIS Útikalauz arról is tájékoztat, hogy mely bolygókon mixelik a legjobb Pángalaktikus
Gégepukkasztót, várhatólag mennyit kell fizetni érte, és miféle jótékony szervezetek segíthetnek az
utólagos rehabilitációban.
A GALAXIS Útikalauz azt is elmondja, hogyan mixeljünk magunknak Pángalaktikus Gégepukkasztót.
- Töltsünk be egy palackkal a jó öreg ó-Janx-szeszből hangzik a recept. Adjunk hozzá egy rész vizet a
Santagrinus-V tengereiből. Ó, az a santagrineánus tengervíz - teszi hozzá a GALAXIS Útikalauz -
azok a santagrineánus halak!!!
Olvasszunk fel a keverékben három kocka Arcturus Megagint - alaposan meg kell jegelni, különben
elvész a benzin!
Buborékoltassunk át négy liter falliánus mocsárgázt a keveréken, mindazon boldog Stopposok
emlékére, akik belepusztultak a gyönyörökbe Fallia Mocsaraiban.
Gördítsünk egy mérce Qualactin Hiper Menta Extraktumotegy ezüstkanál hátára, hadd hozza magával
a sötét Qualactin Zónák nehéz illatát, áthatóan, édesen, misztikusan.
Ejtsük bele az algoliai naptigris egy fogát. Figyeljük, mint oldódik fel, és mint juttatja el az Algol Napok
tűzét az italszíve mélyéig.
Loccsantsunk rá Zamphourt.
Adjunk hozzá egy olajbogyót.
Igyuk meg... nagyon-nagyon óvatosan...
A GALAXIS Útikalauz érezhetően kelendőbb, mint az Encyclopaedia Galactica.
- Hat korsó sört - mondta Ford a Ló és Lovász csaposának. - És kérem siessen, nyakunkon a
világvége!
A Ló és Lovász csaposa, méltóságteljes idősebb úr nem ezt a stílust érdemelte. Feltolta szemüvegét
az orrán, és Fordra pislogott. Ford fütyült rá, az ablakon bámult kifelé. A csapos jobb híján Arthurra
nézett, aki tehetetlenül vállat vont, és hallgatott.
Így a csapos csak ennyit szólt:
- Valóban? Szép napunk van hozzá - és nekilátott a csapolásnak.
- Aztán újrapróbálta:
- Akkor megnézik a délutáni meccset?
Ford körülpillantott.
- Á, nem, nincs értelme - mondta.
- Miért, eleve lefutott meccsre számít? - kérdezte a csapos. - Az Arsenal esélytelen?
- Nem, szó sincs róla - mondta Ford. - Csak az a helyzet, hogy itt a világvége.
- Ó, igen, uram, már mondta - a csapos a korsók felett gyors pillantást vetett Arthurra - az Arsenal
olcsón megúszná, ha úgy volna.
Ford őszinte meglepetéssel nézett rá.
- Á, nem, szó sincs róla - mondta, és összeráncolta a szemöldökét.
A csapos levegő után kapkodott.
- Parancsoljon, uram, a hat korsó - mondta.
Arthur halványan rámosolygott, és ismét vállat vont. Aztán halványan rámosolygott a többiekre is a
kocsmában, hátha hallotta valamelyikük, hogy miről volt szó. Egyikük se hallotta, és nem is értették,
miért mosolyog rájuk Arthur.
A Ford mellett ülő vendég rájuk nézett, aztán a hat korsóra nézett, gyorsfejszámolást végzett, az
eredmény megnyerte a tetszését, s ostobán reménykedő vigyor jelent meg az arcán.
- Kopj le! - mondta Ford. - Ezek a mi korsóink. - Arckifejezése láttán még egyalgoliai naptigris se
merte volna félbeszakítani, amit csinál.
Ford egy ötfontos bankjegyet tett az asztalra.
- Tartsa meg a visszajárót.
- Hogyan, egy ötfontosból? Nagyon köszönöm uram.
- Még van tíz perce, hogy elköltse.
A csapos jobbnak látta, ha odébbáll.
- Ford - mondta Arthur. - Megmondanád végre, hogy mi történik itt?
- Igyál - mondta Ford. - Három korsóval kell végezned.
- Három korsóval? - kérdezte Arthur. - Ebédidőben?
A Ford mellett ülő ember vigyorgott, és boldogan bólogatott. Ford nem törődött vele.
- Az idő illúzió - jegyezte meg. - Az ebédidő kétszeresen az.
- Mély gondolat - mondta Arthur. - El kellene küldened a Reader's Diggestnek. Egy egész oldalt
tartanak fenn a magadfajtának.
- Igyál.
- Minek kell egyszerre három korsóval meginni?
- Izomlazítóul, szükséged lehet rá.
- Izomlazítóul?
- Izomlazítóul.
Arthur a sörére meredt.
- Valami rosszat tettem ma - kérdezte -, vagy a világ mindig is ilyen volt, csak én túlságosan el voltam
foglalva önmagammal, és nem vettem észre?
- Na jó - mondta Ford. - Megpróbálom megmagyarázni. Mióta ismerjük egymást?
- Mióta? - Arthur gondolkodott. - Ööö... öt vagy hat éve. És ez az idő nagyrészében értelmesnek tűnt,
legalábbis akkor.
- Najó - mondta Ford. - Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy nem Guildfordból származom,
hanem a Betelgeuse mellől, egy kis bolygóról?
Arthur vállat vont, mint akinek oly mindegy.
- Nem tudom - mondta, és beleivott a sörbe. - Miért, úgy gondolod, hogy ilyesmit fogsz mondani?
Ford feladta. Nyakukon a világvégével, a dolog tényleg nem sok szót érdemelt. Csak ennyit szólt:
- Igyál! - Aztán hozzátette, teljesen tárgyilagosan: - Itt a világvége.
Arthur halványan rámosolygott a többiekre a kocsmában. A többiek a homlokukat ráncolták. Az egyik
vendég intett neki, hogy hagyja abba a vigyorgást, és törődjön a saját dolgával.
- Ma csak csütörtök lehet - mondta Arthur, és igyekezett elsüllyedni a sörei mögött. - A csütörtök sose
volt az én napom.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
