|
4. fejezet
2011.05.26. 16:32
Messze künn a Galaxis túlsó spirálkarján, ötszázezer fényévre a Nap nevű csillagtól, Zaphod
Beeblebrox, a Birodalmi Galaktikus Kormány Elnöke, Damogran tengerein száguldott keresztül
ionmeghajtású deltahajójában, mely csillogott-villogott a damogran nap fényében.
A forró Damogran; a távoli Damogran: Damogran, melyről szinte senki se hallott.
Damogran, az Arany Szív titkos hazája.
A hajó száguldott. Jó soká tart, míg célba ér, mert Damogran elég kényelmetlenül van berendezve.
Semmi más nincs rajta, csak közepes és nagyméretű, sivatagos szigetek, melyeket bájos, de
bosszantóan széles tengerek választanak el.
A hajó száguldott.
Földrajzi hátrányai miatt Damogran mindig is néptelen volt. Ezért jelölte ki ezt a bolygót a Birodalmi
Galaktikus Kormány az Arany Szív Program számára, lévén a bolygó elhagyatott, az Arany Szív
Program pedig titkos.
A hajó pattogva száguldott a tengeren, mely az egyetlen számottevő méretű szigetcsoport fő szigetei
között terült el. Zaphod Beeblebrox útban volt a piciny űrkikötő, a Húsvét-sziget (a név csupán véletlen
egybeesés miatt érthető: a Galaxisban elterjed galakton nyelven húsvét annyi, mint "kicsi, lapos és
világosbarna") felől az Arany Szív szigete felé, melyet ugyanilyen véletlen egybeesés folytán
Dániának hívtak.
Az Arany Szív Programmal kapcsolatos munkák egyik mellékhatása az volt, hogy egymást érték a
teljesen értelmetlen egybeesések. Az azonban nem a véletlenműve, hogy a nap, a Program
betetőzésének napja, a nagy leleplezésé, a nap, amelyen bemutatják az Arany Szívet az ámuló
Galaxisnak, ez a nap egyúttal Zaphod Beeblebrox számára is a betetőzés napja. E nap kedvéért
szánta el magát arra, hogy induljon az elnökválasztáson, bár döntése a megdöbbenés hullámait
keltette mindenütt a Birodalmi Galaxisban: Zaphod Beeblebrox? Elnökké?2 Tán csak nem a Zaphod
Beeblebrox? Tán csak nem Elnökké? Többen csattanós bizonyítékát látták ebben annak, hogy a
teremtés, már amennyire megismerhető, teljesen megbolondult.
Zaphod vigyorgott, és a gázra lépett.
Zaphod Beeblebrox, kalandor, exhippi, életművész (gazember? - minden bizonnyal), mániákus
önreklámozó, kapcsolatteremtésben használhatatlan, akiről sokan vélik, hogy egyszer s mindenkorra
házon és magánkívül van.
Elnök?
Pedig senki se bolondult meg, legalábbis nem így.
2 Elnök. A teljes cím: A Birodalmi Kormány Elnöke. A Birodalmi jelző fennmaradt, noha manapság már
anakronizmusnak tűnik. Az örökös Császár csaknem halott - néhány száz éve már. Halálos kómája
utolsóperceiben sztázisba helyezték, mely állandó és változatlan állapotban tartja. Örökösei valamennyien
halottak, minek következtében a politikai hatalom minden drasztikus változás nélkül, egyszerűen és hatásosan
lejjebb csúszott egy-két fokkal a létrán, és most az a testület gyakorolja, mely korábban mint a
Császártanácsadóinak szervezete tevékenykedett: megválasztott kormányzó testület, mely saját kebeléből
választ elnököt. A látszat ellenére a tényleges hatalmat sem ez, sem más hasonló testület nem birtokolja. Az
Elnök csupán jelképes figura, aki az égvilágon semmiféle hatalmat nem gyakorol. Tényleg a kormány választja,
de a legfőbb követelmény, melynek eleget kell tennie, nem a vezetői rátermettség, hanem a finoman mérlegelt
közbotrány. Emiatt az Elnök mindig ellentmondásos személyiség, egyszerre tenyérbemászó és elbájoló. Nem az
a feladata, hogy gyakorolja a hatalmat, hanem hogy elterelje róla a figyelmet. E szempontok alapján Zaphod
Beeblebrox egyike a Galaxis legsikeresebb elnökeinek: tíz elnöki évéből kettőt már börtönben töltött csalásért.
Alig néhányan vették észre, hogy sem az Elnöknek, sem a Kormánynak nincs semmi hatalma, s közülük is csak
hatan tudják, hol a politikai hatalom végső forrása. A többiek általában úgy vélik, hogy a végső döntéshozatalt egy
számítógép végzi. Nagyobbat már nem is tévedhetnének.
Az egész Galaxisban mindössze hatan értették azt az elvet, mely meghatározza a Galaxis
kormányzását, ők tudták: ha egyszer Zaphod Beeblebrox bejelenti, hogy indul az elnökválasztáson,
akkor a dolog többé-kevésbé el is dőlt: Zaphod ideális töltelék az Elnök posztjára.
Csupán azt nem értették, hogy Zaphod miért vállalja.
Zaphod élesen bekanyarodott, hatalmas vízfalat lőve az ég felé.
Eljött a nagy nap; eljött a nap, amikor mindenki megtudja, mire készült Zaphod. Ezért a napért vállalta,
hogy indul az elnökválasztáson. Aznap volt a kétszázadik születésnapja, ismét egy véletlen
egybeesés.
A hajó nagyokat szökkent Damogran tengerein, míg Zaphod csöndes mosollyal élvezte, hogy milyen
csodálatosan izgalmas napja lesz. Lazított tartásán, két karját lustán végigfektette az ülés hátán.
Harmadik karjával kormányzott, azzal, amelyet nemrég illesztetett a jobb alá, hogy könnyebben tudjon
síbokszolni.
- Hej - hízelgett önmagának -, te hidegvérű fickó, te! - de az idegei olyan magasan sivítottak, mint egy
kutyasíp.
Dánia szigete húsz mérföld hosszú volt, és a közepén öt mérföld széles, homokos és félkör alakú.
Nem is annyira sziget volt, mint inkább annak a hatalmasan ívelő öbölnek a körvonala, amelyet
határolt. Ezt a benyomást tovább fokozta, hogy a félhold belső ívét szinte mindenütt meredek sziklák
alkották. A sziklák tetejéről lassan simult a táj az öt mérföldre levő túlpart vonalába.
A sziklák tetején állt a fogadóbizottság.
Tagjai főként kutatók és mérnökök voltak, akik megalkották az Arany Szívet; többségükben
humanoidok, de akadt köztűk néhány hüllőszabású atommérnök, két-három zöld, kolibri alkatú
maximegalaktikus, egy vagy két nyolclábú fizikostrukturalista és egy Hooloovoo (a Hooloovoo a kék
színnek egy szuperintelligens árnyalata). A Hooloovoo kivételével mindenki az ünnepi, tiritarka
munkaköpenyében pompázott; a Hooloovoot az alkalom tiszteletére egy szabadon álló prizmába
vetítették.
Valamennyien beleborzongtak az ünnepélyes izgalomba. Együtt és egymás között elérték és
meghaladták a fizika összes törvényeit, újjászerkesztették az anyag alapvető szerkezetét, kifacsarták
és megtörték a valószínűség és a valószínűtlenség törvényeit, és mégis azt tartották a
legizgalmasabbnak, hogy találkozhatnak egy pasassal, akinek narancsszínű kendő van a nyakában (a
Galaxis Elnöke hagyományosan narancsszínű kendőt viselt a nyakában). Az se számított volna sokat
nekik, ha tudják, mekkora hatalom illeti meg az elnököt: semekkora.
Az egész Galaxisban csak hatan tudták, hogy a Galaxis Elnökének a feladata nem az, hogy
gyakorolja a hatalmat, hanem az, hogy elterelje róla a figyelmet. Zaphod Beeblebrox rendkívül
tehetségesen végezte a dolgát.
A tömeg a naptól és a hajózási bemutatótól elkápráztatva kapkodott levegő után, amint az Elnök
hajója a hegyfokot megkerülve az öbölbe siklott. Csillogva-villogva, hatalmas ívű kanyarokban suhant
a tengeren át.
Tulajdonképpen érintenie se kellett volna a vizet, mivel az ionizált atomok ködös párája fenntartotta a
látvány kedvéért azonban néhány uszonyszerű pengével is felszerelték, amelyeket a vízbe lehetett
ereszteni. A pengék sziszegve hasították a tengert, magasra csapott a víz, és míg a hajó a part felé
száguldott, a mélyárkok bolondul kergetőztek mögötte, majd dús habot vetve összeomlottak.
Zaphod imádta a hatást; ehhez értett a legjobban.
Élesen megcsavarta a kormányt. A hajó vadul csúszkálva a szikla alá fordult és könnyedén megpihent
a hullámok hátán.
Másodpercek múlva már a fedélzeten volt, vigyorgott, és integetett a több mint háromkvintillió
nézőnek. Persze nem volt személyesen jelen mind a háromkvintillió, de az Elnök minden mozdulatát
közvetítette számukra a kis 3D robotkamera, mely alázatosan szállongott a közelben. Az Elnök
groteszk szereplései mindig borzasztóan népszerűek voltak a 3D-n; ezért is találták ki őket.
Zaphod megint vigyorgott.
A háromkvintillió és hat néző nem is sejtette, hogy ezúttal kissé groteszkebb lesz a groteszk, mint
szerették volna.
A robotkamera az Elnök két feje közül a népszerűbbikre fókuszált. Az Elnök ismét integetett. A dupla
fejtől és a harmadik kartól eltekintve, többé-kevésbé humanoid volt. Szőke, kócos haja véletlenszerű
irányokba meredt, kék szeme megmagyarázhatatlan fényben csillogott, és az arca csaknem teljesen
borotválatlan volt.
Húsz láb magas gömb lebegett a hajóhoz, gördülve és pattogva, csillogva a nap fényében. Belsejében
hatalmas, félkör alakú, vörös bőrhuzatú kerevet lebegett. Minél jobban pattogott és görgött a gömb,
annál mozdulatlanabb volt a kerevet; biztosan állt, mint egy vörös bőrhuzatú szikla. Mint minden, ez is
leginkábba hatásvadászatot szolgálta.
Zaphod átlépett a gömb falán, és a kerevetre heveredett. Két karját hosszan kinyújtotta, harmadikkal
lesöpört valami port a térdéről. A fejei körülnéztek, mosolyogtak; a lábát magasan felrakta. Úgy érezte,
mindjárt sikít.
A víz felforrt a buborék alatt, bugyogott és kilövellt. A buborék a levegőbe szökkent, ugrándozott és
pörgött a vízsugáron. Egyre feljebb kapaszkodott, vakító fénycsóvákat küldve a szikla tetejére. Mind
feljebbszökkent a vízsugáron, a víz szétporladt a több száz lábnyi mélységben.
Zaphod elképzelte önmagát, és mosolygott.
Kétségkívül nevetséges közlekedési eszköz, de kétségkívül gyönyörű.
A szikla tetején a gömb imbolygott egy pillanatig, rágördült egy sínekkel felszerelt rámpára, onnan egy
homorú platformra gurult, majd megállt.
Zaphod Beeblebrox hatalmas tapsvihar közepette kilépett a buborékból, narancsszínű kendője
csillogott a fényben.
Megérkezett a Galaxis Elnöke.
Várt, hogy elcsendesedjék a taps, majd üdvözlésre emelte kezeit.
- Helló! - mondta.
Melléosont egy kormánypók, hogy a kezébe nyomja az előre elkészített elnöki beszéd egy példányát.
Az eredeti példány lapjai, a harmadiktól a hetedikig, ázottan úszkáltak Damogran tengerén, jó öt
mérföldre az öböltől. Az első két oldalt egy Páfránylevél Tarajú Damogran Sas mentette meg az
enyészettől; a két lap már be is épült abba a kivételesen újszerű fészekbe, amit a Sas talált fel. A
fészek fő építőanyaga a papírmasé volt, s a konstrukció gyakorlatilag lehetetlenné tette az újszülött
sasfióka számára a kitörést. A Páfránylevél Tarajú Damogran Sas már hallott a fajok
fennmaradásáról, s a maga részéről a pozitív hozzáállás mellett döntött.
Zaphod Beeblebrox tudta, hogy nem lesz szűksége a beszédre, úgyhogy gyengéden eltolta maga elől
a kormánypók példányát.
- Helló! - mondta még egyszer.
Sugárzó arcok nézték mindenhonnan, vagy legalább-is majdnem mindenhonnan. Zaphod meglátta
Trilliant a tömegben. Trillian csak egy lány volt, akit Zaphod mostanában szedett fel, amikor a vicc
kedvéért inkognitóban meglátogatott valami bolygót. Trillian karcsú, kreol humanoid volt, hosszan
hullámzó fekete hajjal, telt ajakkal, pici, furán kerek orral és nevetségesen barna szemekkel. Az ő
sajátos módján megkötött piros kendője és hosszan elomló, selymes, barna ruhája miatt akár arabnak
is nézhették volna. Nem mintha valaki is hallott volna a jelenlevők közül az arabokról. Legújabban az
arabok már nem léteztek, s amikor még léteztek is, ötszázezer fényévre voltak Damograntól. Trillian
tulajdonképpen senki se volt, legalábbis Zaphod szerint. Épp csak elég sokat voltak együtt Zaphoddal,
és megmondta neki, amit gondolt róla.
- Helló, szivi! - mondta Trilliannak.
Trillian gyors mosolyt villantott fel és elfordult. Aztán visszafordult, hogy melegebben is
rámosolyogjon, de Zaphod addigra már mást nézett.
- Helló! - mondta az egy csomóba verődött lényeknek, akik a sajtót képviselték, és alig várták, hogy
Zaphod befejezze a köszöngetést, és hozzáfogjon a szónoklathoz. Zaphod külön örömmel vigyorgott
rájuk, mert tudta, hogy perceken belül olyan szónoklatot kapnak, hogy megemlegetik.
Mindazonáltal a következő szavai se voltak a sajtó hasznára. Az egyik tisztviselő ingerülten
megállapította, hogy az Elnöknek szemlátomást semmi kedve sincs ahhoz, hogy elmondja az oly
gondosan előre megszerkesztett beszédet, és elkattintotta a zsebébe rejtett távvezérlőkészűlék
kapcsolóját. A gyülekezettől kissé távolabb hatalmas fehér kupoladagadt az égnek; a kupola most
középen végigrepedt, elhasadt, és kétfelé nyílva a földre omlott. Mindenkinek elállt a lélegzete, holott
pontosan tudták, hogy ennek kell történnie, hiszen ők építették ilyenre.
Óriási csillaghajó vált szabaddá a kupola alatt. Százötven méter hosszú, alakja mint egy karcsú
sportcipő, tökéletesen fehér és tébolyítóan gyönyörű. A hajó láthatatlan méhében, kis aranydobozban
feküdt a legészvesztőbb eszköz, melyet valaha is kitaláltak - az eszköz, mely a hajó különleges helyét
biztosította a Galaxis történetében; melyről a hajót elnevezték: az Arany Szív.
- Hűha! - mondta Zaphod Beeblebrox a hajónak. Semmi mást nem tudott kinyögni.
Aztán megismételte, csak hogy a sajtót bosszantsa:
- Hűha!
A tömeg várakozóan nézett rá. Zaphod Trillianra kacsintott, aki felhúzta a szemöldökét, és kerek
szemeket meresztett rá. Trillian tudta, mit akar Zaphod mondani és szörnyen felvágós alaknak tartotta
érte.
- Hát ez elképesztő! - mondta. - Ez aztán igazán olyan elképesztően elképesztő, hogy kedvem volna
ellopni.
Csodálatos elnöki megnyilatkozás, tökéletesen megfelel a szokásoknak. A tömeg elismerően nevetett,
a sajtó emberei buzgón pötyögtek Szub-Éta Telex-O-Matáik billentyűin, és az Elnök vigyorgott.
Vigyorgott, míg szívében a sikoly tűrhetetlenül felhangosodott; ujjai rásimultak a kis Paraliz-O-Mat
bombára, mely a zsebében nyugodott.
Nem bírta tovább. Égnek emelte fejeit, vad csatakiáltást hallatott dúr-tercekben, a bombát földhöz
vágta, és átrohant az immár dermedten sugárzó mosolyok tengerén.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
