|
6. fejezet
2011.05.26. 16:29
- Hluu bluu gargla bloo hluu bluu gargla bloo hlu hlu hloo hloo gargla hloo hloo hlu gargla bluu bluu
hloo gargla gargla szlöörp hloo uuuff hogy bárki más jól érezze magát. Ismétlem. Itt a kapitányotok
beszél, úgyhogy bármit csináltok is, hagyjátok abba, és figyeljetek ide. Elsősorban látom a
műszereinken, hogy a hajón két stoppos dekkol. Helló, akárhol bujkáltok is. Szeretném magam
nagyon világosan megértetni: egyáltalán nem látunk szívesen titeket. Keményen dolgoztam, hogy
idáig felküzdjem magam, s nem azért váltam egy Vogon építészhajó kapitányává, hogy taxival
szolgáljak egy rakomány degenerált potyautasnak. A kutatóosztag már elindult, s mihelyst
megtalálnak titeket, kihajíttatlak a hajóról. Ha nagyon szerencsések vagytok, akkor esetleg felolvasok
előbb néhányat a verseimből.
Másodsorban hamarosan végrehajtjuk az ugrást a hiperűrbe, Barnard Csillaga felé. Megérkezésünk
után hetvenkét órát a javítódokkban töltünk. Ez alatt az idő alatt senki se hagyhatja el a hajót.
Ismétlem, az összes planetáris eltávozási engedély érvénytelen. Épp most vagyok túl egy pocsék
szerelmi kudarcon, s nem látom be, miért kellene hagynom, hogy bárki más jól érezze magát. Vége!
A zaj megszűnt.
Arthur szégyenkezve észlelte, hogy a földön fekszik kis csomóba kuporodva, karjaival a feje körül.
Halványan vigyorgott.
- Elragadó férfiú - mondta -, bárcsak lenne egy lányom, megtilthatnám neki, hogy hozzámenjen.
- Fölösleges volna - világosította fel Ford. - Körülbelül annyi vonzerejük van, mint egy országúti
balesetnek. Nem, ne mozdulj - tette hozzá, ahogy Arthur kezdett volna kigömbölyödni. - Jobb, ha
felkészülsz az ugrásra a hipertérbe. Kellemetlenül hasonlít a berúgásra.
- Mi olyan kellemetlen a berúgásban?
- Kérdezz meg egy pohár szeszt.
Arthur ezen eltűnődött.
- Ford - mondta aztán.
- Igen?
- Mit csinál ez a hal a fülemben?
- Fordít. Ez egy Bábel-hal. Ha akarod; nézd meg a könyvben.
Odalökte a GALAXIS Útikalauzt, s maga is embriópózba kuporodott, hogy felkészüljön az ugrásra.
És ekkor Arthur agyának kiesett az alja. Szemei kifordultak. Lábai a feje búbján szivárogtak kifelé.
A szoba simára lapult körülötte, körbeperdült, a semmibe távozott, s magára hagyta Arthurt, aki szép
lassan belecsúszott a saját köldökébe.
Ez volt a hiperűrugrás.
-A Bábel-hal - mondta csöndesen a GALAXIS Útikalauz - kicsi, sárga és pióca alkatú, s
valószínűleg a legfurcsább lény a világegyetemben. Agyhullám-energián él, mégpedig nem
a hordozójáén, hanem azokon, amelyek kívülről érik a hordozóját. A beérkező agyhullámenergiák
összes tudat alatti mentálisfrekvenciáját abszorbeálja, és testébe építi. Majd
exkrementumként a hordozója agyába üríti azt a telepatikus mátrixot, amely a tudatos
mentálisfrekvenciák és a hordozó elme beszédközpontja idegi jelzéseinek kombinálásából
adódik. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki egy Bábel-halat dug a fülébe, az azonnal
megért bárkit bármilyen nyelven. A ténylegesen hallott beszédelemek dekódolják azt az
agyhullámmátrixot, amelyet a Bábelhal táplál a hordozója agyába. Mármost bizarrul
valószínűtlen, hogy pusztán az evolúció tiszta véletlenje eredményeképpen létrejöhet
valami, ami ennyire észbontóan hasznos. Ezért néhány gondolkodó egyenesen Isten nem
létezésének végső és legkézenfekvőbb bizonyítékát látja benne.
E gondolkodók nagyjából így érvelnek:
- Nem vagyok hajlandó rá - mondja az Úr -, hogy létezésemről bizonyítékot szolgáltassak.
Mert a bizonyíték kizárja a hitet, s hit nélkül én semmivé válok.
- A Bábel-hal viszont - így az Ember - kész lebukás, nem? Sose fejlődött volna ki véletlenül.
Tehát létezésedet bizonyítja, ez esetben pedig a saját érvelésed alapján nem létezel. Quod
Erat Demonstrandum.
- A fenébe - mondja az Úr. - Erre nem is gondoltam - és menten felszívódik egy logikai
buborékban.
- Ez könnyen ment - mondja az Ember, és gyorsan megpróbálja bebizonyítani, hogy a fekete
az fehér, míg el nem gázoltatja magát a legközelebbi zebránál.
Legtöbben a mérvadó teológusok közül úgy vélik, hogy ez az érvelés annyit se számít, mint
egy pár dingókutyavese. Ez azonban nem gátolta meg Oolon Colluphidot abban, hogy szép
kis vagyont keressen, mikor ezt a vitát választotta Ez Majd Végre Betesz az Úrnak című
sikerkönyve fő témájául.
Mindez nem akadályozta meg, hogy a szegény Bábel-hal hatásosan lerombolja a különféle
fajok és kultúrák közti összes kommunikációs akadályt, és így több és véresebb háború
okozójává váljék, mint bárki vagy bármi a történelem folyamán.
Arthur halkan felnyögött. Elszörnyedt a felfedezéstől, hogy a hiperűrön át megtett ugrás nem ölte meg.
Hat fényév választotta el attól a helytől, ahol nemrég még a Föld létezett.
A Föld.
Émelyítő emlékképek suhantak át háborgó elméjén. Képzelőereje nem bírt megbirkózni az egész Föld
elvesztésének a gondolatával. Próbálta noszogatni az érzéseit. Az apja, anyja, húga elvesztésére
gondolt. Semmi. Rengeteg közeli ismerősére gondolt. Semmi. Arra a vadidegen fickóra gondolt, aki
mögött sorban állt két napja a szupermarketben - hirtelen ütést érzett. Oda a szupermarket! Minden
oda van. Nelson Oszlopa oda van! Oda lett Nelson Oszlopa, és még csak föl sem hördül senki, mert
mindenki oda lett, aki felhördülhetne. Mostantól fogva Nelson Oszlopa csak az ő elméjében létezik.
Anglia csupán az ő elméjében létezik, idezárva, ebbe a nyirkosan bűzlő, acéllal bélelt űrhajóba.
Érezte, hogy rátör a klausztrofóbia.
Oda lett Anglia. Ezt megértette - valahogy sikerült felfognia. Újrapróbálta. Amerika - gondolta - odalett.
Hiába. Megint szerényebben próbálkozott. New York oda lett. Semmi. Eddig se hitt a létezésében
igazán. A dollár - gondolta - egyszer s mindenkorra lezuhant. Enyhe borzongás. Elsöpörték a Bogart
filmeket - mondta magában, s ez jócskán mellbe vágta. McDonald's - gondolta. Nincs több hamburger,
se hot dog.
Elájult. Arra tért magához egy másodperccel később, hogy az anyjáért zokog.
Felpattant.
- Ford!
Ford felnézett a sarokból, ahol csöndben dudorászva üldögélt. Az űrutazásnak azt a részét, amelyet
az űrön keresztülutazással kellett tölteni, meglehetősen fárasztónak tartotta.
- Mi van? - kérdezte.
- Ha ennek a könyvnek az utazója vagy, és a Földön jártál, akkor nyilván gyűjtöttél róla anyagot.
- Hát igen, sikerült valamelyest bővítenem az eredeti szócikken.
- Hadd lássam, mit ír ez a kiadás. Látnom kell!
- Jó, tessék. - Ford ismét odalökte a könyvet.
Arthur megmarkolta a könyvet, és megpróbált uralkodni keze reszketésén. Betáplálta a megfelelő
oldal adatait. A képernyő villogva örvénylett, majd nyomtatott szöveggé alakult. Arthur meredt
szemmel nézte.
- Nincs is ilyen szócikk! - kiabálta.
Ford belenézett a könyvbe Arthur válla fölött.
- Dehogyis nincs! - mondta. - Ott lenn, nézd csak, a képernyő alján, mindjárt az Eccentrica Gallumbit,
az Eroticon-VI háromkeblű fekete örömlánya után.
Arthur pillantása követte Ford ujját. Egy pillanatig fel se fogta, amit lát. Aztán kitört:
- Micsoda? Ártalmatlan? Ez minden a Földről? Ártalmatlan! Egyetlen szó!
Ford vállat vont.
- Százmilliárd csillag kering a Galaxisban, s a könyv mikroprocesszorai véges kapacitásúak - mondta -
és persze senki se tudott sokat a Földről.
- Az ég szerelmére, remélem, legalább te finomítottál egy kicsit ezen!
- Na igen, összehoztam egy új szócikket, és továbbítottam a szerkesztőnek.
Itt-ott meg kellett nyirbálnia egy kicsit, de azért érezhető a fejlődés.
- Mért, most mit ír? - kérdezte Arthur.
- Jobbára ártalmatlan - vallotta be Ford zavartan köhécselve.
- Jobbára ártalmatlan?! - üvöltött Arthur.
- Mi ez a zaj? - sziszegte Ford.
- Én üvöltök! - üvöltötte Arthur.
- Ne. Csönd! - mondta Ford. - Attól tartok, baj van.
- Még ő tart attól, hogy baj van!
Az ajtón túlról menetelő léptek hallatszottak.
- A Dentrassiak? - suttogta Arthur.
- Nem, ezek vasalt csizmát viselnek.
Élesen csörgő zörej hallatszott az ajtó felől.
- Hát akkor kik ezek? - kérdezte Arthur.
- Ha szerencsénk van - mondta Ford - akkor csak a Vogon osztag jött, hogy a világűrbe hajítson
minket.
- És ha nincs?
- Ha nincs szerencsénk - mondta Ford komoran - akkor a kapitány komolyan gondolta, hogy először
felolvas nekünk a verseiből.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
