|
8. fejezet
2011.05.26. 16:28
A GALAXIS Útikalauz szerfelett figyelemreméltó könyv. Az elmúlt számtalan év során számtalanszor
megszerkesztette és átszerkesztette számtalan szerkesztőbizottság. A könyv rengeteg utazó és
kutató közreműködésével készült.
A bevezetés így kezdődik:
"Az űr - írja - nagy. Tényleg nagy. El se hinnéd milyen hatalmasan, terjedelmesen,
észbontóan nagy. Úgy értem, az ember azt gondolná, a patikushoz hosszú az út, de ez csak
egy szem mogyoró az űrhöz képest. Figyelj:.." és így tovább.
(Egy idő után persze megállapodik a stílus, s a könyv olyan dolgokat is közölni kezd, melyekre tényleg
szükség van. Így például megtudjuk, hogy a mesésen szép Bethselamin bolygó immár annyira
aggódik az évi tízmilliárd turista okozta kumulatív erózió miatt, hogy az étkezésekkel elfogyasztott,
illetve az exkrementummal távozó súly közötti nettó különbséget a kilépéskor sebészeti úton
eltávolítják a turista testéből, ezért aztán húsbavágóan fontos, hogy valahányszor meglátogatjuk ott az
illemhelyet, mindig kérjünk elismervényt.)
A tisztesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy amikor a csillagok közötti mérhetetlen távolságok
érzékeltetéséről van szó, nevezetesebb koponyák is elbizonytalanodnak, nemhogy az útikönyvek
bevezetőinek szerzői. Egyesek így kezdik: Vegyünk mondjuk egy mogyorót Readingben és egy diót
Johannesburgban... meg egyéb hasonlóan szédítő dolgokat javasolnak.
Az igazság azonban az, hogy a csillagközi távolságok meghaladják az emberi képzelőerőt.
A fény például oly gyorsan halad, hogy a legtöbb faj számára évezredeket vesz igénybe puszta
mozgásának felismerése. Szóval még a fénynek is időbe telik, míg egyik csillagtól a másikig elér. A
Sol csillagtól például nyolc perc alatt jut a fény oda, ahol azelőtt a Föld nevű bolygó volt, s további
négy év, míg a Sol fénye a legközelebbi csillagszomszédjára, az Alfa Proximára vetődik.
Ahhoz, hogy a fény a Galaxis túloldalára érjen, hogy például elérje Damogran bolygóját, ennél kissé
tovább kell utaznia: ötszázezer évig.
E távolságon a stoppos rekord valamivel kevesebb, mint öt év; persze ilyen tempó mellett nem sok
mindent lehet látni útközben.
A GALAXIS Útikalauz arról is tájékoztat, hogy ha az ember jól teleszívja a tüdejét, akkor harminc
másodpercig bírja ki az űr abszolút vákuumában. A könyv mindazonáltal azt is közli, hogy - tekintettel
az űr észbontó méreteire - annak esélye, hogy az embert ez alatt a harminc másodperc alatt egy
másik űrhajó felszedi: kettő a kétszázhatvanhétezer-hétszázkilencedik hatványon az eggyel szemben.
Meghökkentően döbbenetes egybeesés következtében ugyanennyi annak az islingtowni lakásnak a
telefonszáma, ahol Arthur pompás házibulin vett részt valamikor. Ott találkozott egy remek lánnyal,
akivel egyáltalán nem tudott zöldágra vergődni - a lány meglépett egy hívatlan vendéggel.
A Föld, az islingtoni lakás és a telefon megsemmisültek ugyan, némi vigaszt azonban meríthetünk
abból a tényből, hogy egyszer volt létük, ha szerényen is, felidéztetett, midőn huszonkilenc
másodperccel később Fordot és Arthurt megmentették.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
